Szilágyi Ákos 

Igazoló jelentések kora

Vallomás és dokumentum

A dokumentumközlés nem tények közlése, hanem tényekkel folytatott küzdelem: küzdelem a valóságért, amely nem valami előzetesen adott vagy tudott, hanem a tényekkel folytatott küzdelemben létrejövő és létrejött. Pilinszky János ír Vallomás és dokumentum című kis remekében arról, hogy a művészeteken és az irodalmon eluralkodó korabeli dokumentarizmus, amely az emberi valóság „leghitelesebb megragadásának” igényével lép fel, csak a tények hamujában kotorászik, valójában csupán az emberitől üres valóságot, a látszatvalóságot képes „megragadni”, „szöges ellentétben” a vallomásirodalom nagy európai hagyományával: „A vallomásban: magam vagyok a bíró és vádlott, az, aki vall, és az, akiről vallomást teszek. Vagyis: a vallomás mindenkor súlyos erkölcsi küzdelem gyümölcse. A dokumentum azonban nem így készül. S épp mert hiányoznak belőle a vallomás személyes gyötrelmei: könnyen válhat motorjává a puszta kíváncsiság, az ingyenes behatolás vadászszenvedélye. Márpedig »zsákmánya« így nem lesz – nem is lehet – több, mint látszat, vagy legfeljebb néhány »puszta tény«, amiről Rilke megmondotta már: »Rettenetes, hogy a tényektől sose tudhatjuk meg a valóságot.« …

A pdf letöltéséért kattints a ide vagy a baloldali képre!

Lengyel László 

A szabadság szárnycsapása

Szilágyi Ákos átküldi a „Filmvilág-ügyemet” 1985 tavaszáról, benne Vera igazoló jelentését, Kőhalmi filmfőigazgató elítélő határozatát, V. Bálint Éva feljelentő cikkét a Magyar Hírlapból1 s végül az én levelemet Verához a Balázs Béla díj elvétele kapcsán. S bár Ákos azt írja Létay-nekrológjában, amit szintén elküldött, hogy ez az ügy volt a lap és Vera „legnagyobb ügye”, megvallom, hogy inkább tragikomikusnak érzem: vihar egy pohár vízben. Mégse feledjük, hogy ekkor már túl voltunk a Mozgó Világ és a Tiszatáj ügyein, ahol egész szerkesztőségeket oszlattak fel, és állt a harc az Írószövetségben. Végtére a hatalom éppen kitüntetni akarta Létay Verát és nem büntetni, ahogy Szilágyi Ákost, aki a szerkesztőség tagjaként felkért a cikkre, ki is tüntette a József Attila díjjal. A megosztott és bizonytalan hatalom kereste, hogy kivel tudna kiegyezni, miközben kiket kell büntetnie, melyik folyóiratot helyezi az ellenséges, a tiltott és melyiket a tűrt vagy támogatott kategóriába…

A pdf letöltéséért kattints ide vagy a baloldali képre!

Az oldalt létrehozta és szerkeszti Szilágyi Ákos és Vajda Péter