Filmkritikák

Moziciprusok: filmkritikák >>

A teljes könyv letöltése
El Kazovszkij - Moziciprusok

Szerelem

Annak az új magyar filmnek, mely az utóbbi idők legnagyobb művészi sikerét aratta közönség és kritikusok előtt egyaránt, bár Szerelem a címe, mégsem szerelmi történet, vagy legalábbis nagyon áttételesen az. A szerelmesek − férj és feleség − csаk a film befejező részében találkoznak egymással. A dráma egy matuzsálemi korú öregasszony és fiatal menye között zajlik egy orvosságszagú ódon szobában. A mindkettőjük által imádott férfi az ötvenes évek koncepciós politikai pereinek áldozata, a jellegzetes koholt perek egyikének, melyek a sztálini éra alatt hullámszerűen söpörtek végig a keleteurópai népidemokráciákon. A fiatalasszony meg akarván kímélni a kétségbeeséstől a beteg matrónát, hősies színjátékra vállalkozik: elhallgatja az igazságot a tízéves börtönbüntetésről, azt hazudja, hogy férje Amerikába utazott, s ott filmet forgat. Leveleket hamisít, vidámságot tettet, úgy csöpögteti az öregasszonyba a reményt, mint az éltető vitamint. Az öreg hölgy halála előtt még utoljára látni szeretné a fiát, heroikus küzdelmet vív a halódó sejtekkel, elkopott szövetekkel, de az időért folyó versenyfutásban a kérlelhetetlen anyag győzedelmeskedik a szellem fölött.

Egy anya visszavárja a fiát, nem akar addig meghalni, amíg még egyszer nem láthatta. Olyan „örökszép” téma ez, melynek megelevenítésére csak a nagyon rossz vagy a nagyon jó írók mernek vállalkozni. (részlet a Moziciprusok könyvből)

[Filmvilág, 1971. február (3. szám) 1-4.l.]
létay vera

Beszélgetés Létay Verával 1999-ben,

a Filmvilág húsz éves jubileuma alkalmából >>

joszeliani

Létay Vera: A hold kegyeltjei (1982) >>

letöltés pdf-ben

 „Ne tapossatok rajta nagyon” (1977)

„A halottak védtelenek, akár a kisgyerekek. Kiszolgáltatottak az utókor hallgatásának, hamisításának, de kiszolgáltatottak túlzásba vitt, kampányszerű tiszteletének is. Apránként hozzászokunk, hogy különböző évfordulók ébresztőórájára riasztják föl érdeklődésünket, megbecsülésünket, s mielőtt mérték és méltóság nélkül, a végső csömörig ünnepelnénk szeretett áldozatunkat, szerencsére tovább halad az óramutató, fordul a lap az esemény-naptárban. Valaki más következik.

Most Ady Endre van soron.

Ki látott engem? című verskötetétét Ignotusnak – „aki talán már régen lát és meglát engem” – ajánlotta. Ignotus 1926-ban, hét évvel a költő halála után, így írt az Ady-kultuszról, mit sem sejtvén az 1977-es esztendőről: „Nemzedéket látok magam körül, mely Adyt jobban ismeri, mint én ismertem, ki csak barátja voltam, s megjelentük rendjében olvastam verseit, míg ők tudják Adyt, ismeretül, utókor gyanánt, s én úgy állok alattuk, mint a gabona ismerete körül áll a szántóvető a botanikus alatt. Vannak már Adytudósok, nemsokára lesznek Ady-katedrák is, s nem adok neki tíz évet, hogy az Ady-alapvizsgán, az Ady-tanár előtt megbuknánk nemcsak Révész, Hatvany, Vészi, Bíró Lajos, Jászi meg én, de megbuknék maga Ady Endre is.” 

[Élet és Irodalom. 1977. november 26. 13.l.] >>

Mephisto ezredes

Redl ezredes, az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének kémfőnöke, ez a nagyszabású, talányos történelmi figura éppoly türelemmel várakozott Szabó Istvánra a Mephisto után, mint amilyennel a detektívek...

Egy másik utazás

Fábri Zoltán Magyarok című új filmje − amely Balázs József hasonló című regényéből készült − a szegénység láthatatlan rabruháját viselő önkéntes vendégmunkásokról szól, akik a kis szabolcsi faluból indultak a határon túlra, hogy a katonának besorozott német parasztok helyett műveljék az ottani nagybirtokos földjét.

Ők hárman: a nő, a férfi
és a hermafrodita

Mészáros Márta ma a legismertebb, legmegbecsültebb filmrendezők egyike. Filmjeiben a nők felszabadításáért, öntudatra eszméltetéséért küzd.

joszeliani
Otar Joszeliani

A hold kegyeltjei

A sèvres-i porcelán tányérokat festő, hajdani, csipkezsabós kéz még a szépség és a célszerűség egységének tudatában dolgozott. A tizennyolcadik századi festő portréja a szeretett nőről még valódi érzelmet, a művészet valódi örömét fejezte ki. (…) Napjainkra ugyanez a kép dermedt műtárggyá, ésszerű pénzbefektetéssé változott. A popénekesnő a televízió pénztárától még azon melegében viszi a bankóköteget a régiségkereskedőhöz; lakása falain úgy függenek az értékesebbnél értékesebb képek, mint hullák az akasztófán. Az ember és alkotása közötti harmónia széttört, akár a tulajdonostól tulajdonosig vándorló, árverési objektummá, státuszszimbólummá lett sèvres-i készlet. És mégis: a szemétből összeszedett finom cserepekből a hozzá nem értő, tétova ujjakkal összeragasztott tányér ismét összeenyvezni látszik a széthullott világot. A viharvert arcú prostituáltnak, a kamasz tolvajnak az értékét vesztett porcelán ismét érdek nélkül tetszik. A női aktot ábrázoló festmény egyre kisebb és kisebb lesz, amint a betörések során a tolvajok kivágják keretéből, de végül, portrévá csonkítva, rajzszöggel felerősítve újjászületik a valódi érzelem és érdeklődés mágikus tekintetétől. Vajon hihetünk-e az eljövendő feltámadásban, amikor a művészet hullaháza megelevenedik a felharsanó trombitaszóra?

A teljes letölthető szöveg pdf-ben >> kattints a képre!

Az oldalt létrehozta és szerkeszti Szilágyi Ákos és Vajda Péter